Önbizalom.

Könyveket lehetne írni róla – de mivel ez nem az a műfaj, rövidre fogom. Inkább pontokba szedem:

1. Több forrása van: aktuális saját tapasztalat, objektív eredmények, mások véleménye, énkép – csak, hogy a legfontosabbakat említsem. Mivel a mások véleményét és az objektív eredményeket el kell fogadnunk, dolgozni főleg a másik kettőn lehet. Az énkép és a saját tapasztalat megélése, értelmezése pedig szubjektív. Ezért formálható!
2. Hangulatfüggő: ha rossz passzban vagyok, inkább a negatív élmények jutnak eszembe – mert így működik a memória – és az önbizalom csökken. Ha lenyomtam egy jó edzést, az endorfinok szintje megemelkedett, jól érzem magam – na, ilyenkor kell értékelni magam, megfogalmazni a célokat, ilyenkor kell levonni a következtetéseket.
3. Spirálban működik: egyik esemény kiváltja a másikat, egyikhatás erősíti a másikat. Ha valami jól sikerült, és pozitív hangulatban vagyok, akkor nagyobb az esély a következő sikerre, ami megalapozza a magabiztos indulást a következő feladatnál, és így tovább! Ezt nevezik - nem csak a pókerben – nyerő szériának! A spirál sajnos ellenkező irányban is működik….
4. Tartós alap: az előbbiekben az önbizalom szubjektív jellegét emeltem ki. Ami azért fontos – mert mentálisan nagyon sokat lehet ezen dolgozni. Most lássuk a fizikai oldalát: a kemény és következetes felkészülés adja a legstabilabb önbizalmat.

Mindez újra megerősít abban a meggyőződésben, hogy a fizikai és mentális tréning kéz a kézben jár, nem lehet egyiket a másik nélkül hatékonyan végezni. Mind erősíthetem mentálisan az önbizalmamat, ha elhanyagolom a tényleges felkészülést. Összedől az építményem, mint egy kártyavár. A fizikai teljesítmény viszont nagyban függ a mentális erősségtől.  Ki tudom-e hozni magamból azt, ami tényleg bennem van? Mentális tréninggel lehet megerősíteni, finomhangolni, csiszolgatni, tökéletesíteni a fizikai felkészülést.  

Mentális gyakorlatok erre a hétre:

1. Összeírom az erősségeimet. Úgy a mentálisakat, mind a fizikaiakat. Látni akarom őket, leírva, fehéren feketével, mintegy kinyilatkoztatásként, kőbe vésett valóságként. Hogy soha el ne felejtsem!
2. Összeírom azokat a területeket, ahol még javítanom kell. Mentálisakat, és fizikaiakat egyaránt. Kiválasztom a két-két legfontosabbat. Ezeken kezdek el dolgozni. Mindig kis lépésekben. És egyszerre csak 2 dologra fókuszálok, többre nem lehet hatékonyan.
3. Írok egy beszámolót – csak magamnak –egy sikeres versenyről. Kiemelem, hogy mit csináltam jól. Próbálok objektív maradni, önbizalmat nem lehet „vélt igazságokra” építeni. Mégis, igyekszem több pozitívat felfedezni, mint amit első látásra találtam.

Fizikai gyakorlat:

A „multibar” a spártai versenyeken sokunk „mumusa”. Több ok miatt is: sáros, hidegtől elgémberedett kezekkel esünk neki, már amúgy is fáradtak vagyunk, és tényleg nehéz. De a két legfontosabb ok, amiért nem sikerül: 1. fizikailag nem készültünk eléggé fel rá, nem vagyunk elég erősek hozzá. 2. mivel eddig legtöbbször nem sikerült, kevés önbizalommal indulunk neki.

A multibarnál – és a hasonló feladatoknál is: monkey bar, „A” monkey bar, Olympus, stb.  – kényelmesen el kell bírnunk a saját súlyunkat. Sőt, egy kézzel is el kell bírnunk a saját súlyunkat. Ezért ezt kell gyakorolni. Már volt egyszer feladat, hogy fél karral kapaszkodva kellett csüngenünk. Most picit tovább visszük a dolgot. Multibart nem sok helyen találunk, de majomlétrát már igen. Ez is tökéletes lesz gyakorolni!

A feladat az, hogy úgy haladjunk egyik rúdról a másikra, hogy közben hagyjunk időt magunknak egy karral lógni. Valahogy így:

Ha magabiztosan meg tudjuk tartani magunkat egy karral, akkor a „multibar” is nagyobb eséllyel sikerül. Nagyon sok helyen van szabadtéri edzőpark  - erről egy külön bejegyzést is fokok írni jövő héten – és ha már ilyen jó idő van, cseréljük el az edzőtermi edzést a szabadtéri edzőparkkal. Aki spártaira készül, annak kötelező!