Igásló és Versenyparipa.

Mindenki inkább versenyló szeretne lenni. Gyors, erős, csillogó szőrű, nemes tartású, versenyeket nyerő, értékes versenyparipa. Senki nem választaná az igásló nehéz és dicstelen életét, az izzadságszagú, szürke hétköznapokat, a mindennapos robotot, a hajtó nem mindig kedves noszogatásait. Mégis, minden sportoló az élete 90%-ban igásló és nem versenyparipa. Felkel, elvégzi a munkát, szenved, kínlódik, néha sérülésekkel bajlódik, este hullafáradtan esik be az ágyba. De minden éjjel azt álmodja, hogy egyszer versenyparipa válik belőle! Persze nem mindig sikerül minden úgy, ahogy szeretné. Néha versenyen is csak igáslónak érzi magát, aki iszonyú nehéz terhet cipel, és fényévekre van még a könnyed száguldástól. De ha elég kitartóan húzza az igát, akkor egyszer tényleg valóra válik az álma. Pár órára versenyparipaként száguld, begyűjti az érmet, csak hogy a következő napra már visszazökkenjen az igásló robotoló és rutinszerű életébe.

Nincs versenyparipa igásló nélkül. Mindannyian tudjuk, hogy az alkalmi sikerek mögött sok-sok robotmunka áll. Izzadságszagú, verejtékes, unalmas, szürke hétköznapok. De minderre a kitartó munkára szükségünk van, ha egyszer kiváló teljesítményt szeretnénk nyújtani. Nem csak sport területén.

Edzésen is vannak olyan gyakorlatok, amelyeket szívesen végzünk. Mert nehezek  ugyan, de közben versenyparipának érezzük magunkat.

De persze az edzés 90%-át olyan gyakorlatok teszik ki, amelyek nem látványosak, nem nyújtanak sikerélményt, és egyáltalán nem kellemesek. Mégis erre épül a felkészülésünk, bármilyen sportágról, bármilyen versenykategóriáról is beszéljünk. Ronaldo edzései sem kizárólag szabadrúgások gyakorlásából állnak. Ő is elvégzi a kötelező és unalmas hasizmokat, a napi kilométereket is becsületesen letudja, akkor is, amikor nem esnek jól, az edzőtermi edzést is max odafigyeléssel elvégzi, és igen, a gyógytornát és rehabilitációt még neki is meg kell csinálni. Persze, az Isten adta tehetségéért szeretjük és csodáljuk, de ez a tehetség nem tudna megmutatkozni, ha nem végezné el minden nap az igásló munkáját, nem tudna le minden kötelező edzést, ha tetszik, ha nem.

A következő héten gondoljuk át, milyen alap feladatok szükségesek a jó teljesítményhez, és ebből mi az, amit el szoktunk hanyagolni. Ne tegyük! Igásló nélkül nincs versenyparipa!

Mostanában van egy kedvenc gyakorlatom, gyűrűn tartom ki magam, közben nyújtott lábaimat derékszögben megemelem. Próbálom minél hosszabban tartani magam.  A gyakorlat látványos és elégtételt ad. De mindezt nem tudnám végrehajtani, ha előtte hetekig nem erősítettem volna a hasizmomat, a törzsizmaimat és karjaimat, unalmas, ismétlődő és nehéz feladatokkal.

Itt van két gyakorlat, amelyeket és 2 az 1-ben gyakorlatnak nevezek. Egyik hátizom, a másik hasizom erősítő. De mivel bordásfalon kell végezni, ha egymás után megcsinálok 30-30 darabot, akkor az a karjaimat, a vállaimat is erősíti, és a spártai versenyeknél olyan fontos „erős fogást” is gyakorolhatom egyben.

Jó edzést Mindenkinek!