„Ma nem érzem olyan nagy erőben magam..” „Ez nem az én napom…” „Valahogy most nem jön az a feeling…” „Fáradt vagyok….”, „Nem tudtam rápihenni…”, „Rosszul alakult a hetem, nem aludtam ki rendesen magam…”

Olyan könnyű kifogásokat keresni egy kemény edzés vagy egy verseny előtt. És legtöbbször még igazak is! De nem mindig kifogásokat gyártunk. Van, amikor tényleg csak megfogalmazzuk az érzéseinket, figyelünk a testünk üzeneteire. Ami nem is feltétlenül rossz dolog. Ha tényleg nagyon fáradtak vagyunk, nem biztos, hogy kell erőltetni. Viszont ha minden kisebb fáradtságnál visszakozunk, akkor a testünk ( és a tudatalattink!) hamar megszokja a lazaságot.  Pszichológizálunk, túlagyaljuk a helyzetet. Van, amikor ez felesleges. Nem kell gondolkodni. Egyszerűen csak el kell végezni a munkát. Keményen. Elvégre az őseink sem mondhatták a nyomukba loholó oroszlán előtt, hogy „tudod haver, ma hagyjuk ezt az üldözősdit, mert nem érzem nagy erőben magam. Tegnap a kavicsok túl kemények voltak a gerincem alatt, telehold volt, rosszul aludtam, és az utóbbi időben húst sem ettem…” Valahogy az oroszlán nem lehetett vevő ezekre a kifogásokra. Tehát elvileg azok maradtak fenn az őseink közül, akik oda tudták tenni magukat mindig, függetlenül attól, hogy pont hogy érezték magukat. A civilizált életben persze elfogadott, hogy hangulataink és érzéseink diktálnak, de ezt nem kéne túlzásba vinni.

Számtalanszor tapasztaltam, hogy amikor erőtlenül és bágyadtan mentem le edzésre, egy alapos bemelegítés után ugyanolyan jó edzésmunkát tudtam teljesíteni, mint amikor teljesen jól éreztem magam. Miért? Most nem fogok bele ennek a megfejtésébe, de tény, ami tény. Megfogadtam magamban, hogy ezt papírra vetem, már csak magamnak is emlékeztetőül, ha valamikor előjön a kisördög és le akar beszélni egy kemény edzésről vagy megmérettetésről. Igenis képes vagyok a maximumot nyújtani akkor is, ha bemelegítés előtt gyatrán érzem magam. Az úgynevezett „jelek”, amelyek a formámra utalnak, csak tájékoztató jellegűek. Ha képes vagyok magam mentálisan átfordítani és kellőképpen motiválni, akkor bármire képes vagyok ( a saját határaimon belül persze).

Még csak egy rövid saját példát hozok, utána befejezem a hegyibeszédet és áttérek a gyakorlatiasabb témákra. A minap újfent úgy kezdtem az edzést, hogy „ma nem érzem magam olyan nagy formában”. Aznapra, többek között, 10 X 8 húzódzkodás volt, széles fogással, segítség (alátámasztás) nélkül. Ez számomra kemény edzés. Eddig csak 6-7 ismétléses húzódzkodásokat végeztem, igaz, ebből már ment 15 sorozat is. Ezen a napon nem voltam benne biztos, hogy menni fog a 8 ismétlés 10 sorozatban. De mivel ez volt az edzésterv, elkezdtem, aztán lesz, ami lesz. A közepén egy sorozatnál valami vizuális inger elterelte a figyelmemet, és csak csináltam az ismétléseket. Azon kaptam magam, hogy már 11-et számolok! Micsoda? 11 húzódzkodás? Eddig ennyit soha nem csináltam!  Ahogy ez tudatosult bennem, azonnal abba is hagytam! Hát ennyit a mentális oldalról! Amiről azt gondolod, hogy nem tudod megcsinálni, azt nem is tudod. Feltéve, hogy odafigyelsz! Na, de ha nem?

Summa summárum: néha hagyd abba a gondolkodást, agyalást, pszichológizálást, nyafogást…. És csak tedd a dolgod!

Ha egy verseny előtt azt érzed, nem vagy olyan jó formában, nem pihentél rá eleget, ez még nem jelent semmit. Ugyanolyan jó teljesítményt tudsz nyújtani, vagy még jobbat is, ha kellőképpen tudod motiválni magad. Ne figyelj minden kis negatív jelre. Nincs jelentősége. Csak az fontos, hogy mit akarsz. A racionalitás győzelme az érzelmek felett. Döntsd el, hogy kihajtod magad, és tedd is azt. Meg fogsz lepődni, milyen jól megy!

Csak keményen!

És akkor legyen egy fizikai feladat is. Jövő héten lesz a Kazincbarcika Super, ezért egy kis monkey bar gyakorlás sosem jön rosszul. Próbáljatok minél hosszabban végigmenni rajta, oda-vissza, esetleg oldalazva is! Én úgy edzek, hogy közben mindenféle más gyakorlatot is végzek, így a végére jól elfáradnak a karjaim. De pont ez imitálja a versenykörülményeket! És ha valamikor nem sikerül, semmi gond. Van azonban egy szabályom: úgy hagyom abba, hogy az utolsó gyakorlatom sikeres legyen, az az érzés maradjon meg bennem, hogy jól ment!

Jó edzést és jó versenyzést!