Vissza a gyerekkorhoz!

Érezted már egy megterhelő időszak után a munkában, hogy nem megy tovább? Nincs kedved reggel ugyanabba belekezdeni? Nincs ihlet? Nincs lelki erő? Elfáradtál… Nem tudsz koncentrálni… Vagy edzés előtt érezted már, hogy most valahogy nincs kedved erre? Hiába kezdtél el futni, valahogy nem mennek a lábaid? A könnyű súlyok is ólomnehezeknek tűnnek? Érezted már úgy a versenyvonalnál állva, hogy most talán nem tudod magadból kihozni azt, amire hónapokon át edzettél? Valahogy nem úgy működnek a dolgok, ahogy kéne? Ez időnként mindenkivel előfordul. Fáradság, kiégés, motivációvesztés. Van, amikor csak 1-2 napig tart, van, amikor többet. Okok vannak, bőven. Környezetiek és lelkiek. Külsők és belsők. Vállalhatóak, és olyanok is, amit magunk előtt is letagadunk.

Ennek szinte az ellentéte, ha megnézed a gyerekeket bármilyen tevékenység közben. Homokvárat építenek? Olyan koncentráltan rajzolnak, hogy még a nyelvüket is kidugják igyekezetükben? Egész nap rohangálnak? Órákig mozdulatlanul ülnek a monitor előtt? (na jó, ők mesét néznek…)

Néha egy kicsit visszamehetnénk a gyerekkori énünkhöz. Amikor önfeledten merültünk bele valamilyen tevékenységbe, ami örömöt okozott. Amikor elvárások nélkül csináltunk valamit. Amikor annyira feloldódtunk magában a tevékenységben, hogy megszűnt számunkra tér és idő. Amikor nem aggódtunk az energiaszintünk és a kalória bevitelünk miatt. Csak a játék volt, minden más megszűnt számunkra.

Nagyon sok hasonlóságot lehet felfedezni a gyerekek önfeledt játéka és a modern pozitív pszichológia „flow”-ként leírt jelensége között. Flow. Áramlás. A zónában lenni. Szárnyalni. Nem ez minden sportoló álma? Művészek, kreatív és kevésbé kreatív hivatást űzők célja? Úgy átélni a tevékenységet, munkát, hogy az ne okozzon fáradtságot, nehézséget?

Ok. Hát időnként játszunk egy kicsit! Felejtsük el az órát és ne hasonlítgassuk az időnket mindig ez előzőkhöz! Ne emelgessünk monoton módon súlyokat, hanem vigyünk egy kis játékot az edzésbe. Legyünk kreatívak, találjunk ki új dolgokat. És legfőképpen: egy rövid ideig ne várjunk el semmit magunktól, és ne legyünk kritikusak. Egy pár napig csak játék legyen!

Futás: lassan, kényelmesen fussunk, beszélgetősen. Időnként tegyünk bele egy-két sprintet, de csak rövidet  -a következő villanyoszlopig, fáig, házig… 

A bringa edzés helyett menjünk el egyszerűen a barátokkal egyet tekerni és piknikezzünk egyet a végén.

Lépcsőzzünk egy kicsit, de ne teljes erőből. Inkább variáljuk: néha páros lábbal, néha minden második lépcsőfokra lépjünk, minden 5. után egyet vissza, néha gyorsabban, néha lassabban.

Egy street workout pályán ne kezdjünk el húzódzkodni és hagyjuk a fekvőtámaszokat. Inkább próbáljunk ki mindenfélét, ami máskor nem fér bele az időnkbe. Másszunk, lógjunk, mint a majmok vagy a gyerekek. Nem kell ezt szégyellni!

Menjünk el egy kalandparkba.   

Néha kell a játék. Boldogabbak lennénk, ha többet játszanánk!  

PS: ok, egy kis csalás: a fenti videók még a műtétem előtt készültek.De azért nem lustálkodok. Ma reggel sétáltam 30 percet az erdőben.  Mankók nélkül. A kutyák nagy örömére ezt minden reggel megismétlem majd, mindig egy kicsit hosszabb ideig, amíg el nem érem az 1 órát. :-)